13 könyvújdonság októberre (2025) – 1. rész
A – véleményem szerint – legszebb őszi hónap is tele van meglepetésekkel, már ami a könyvújdonságokat illeti. Az idén október 2-5. között megrendezésre kerülő Könyvfesztivál mindig azt (is) jelenti, hogy mééég több izgalmas olvasnivalóval készülnek a kiadók – és szerencsére nincs ez másképp idén sem.
Ez pedig azt jelenti, hogy ezúttal is kétrészes könyvújdonság-ajánlóval készülök: napokon belül érkezik a folytatás is…
Tisza Kata:
Intimitás és hasadás
Tisza Kata az intimitás számos rétegét fejti fel a születésünk pillanatától, az ősintimitás megélésétől, a gyerekkort végigkísérő családi intimitáson át a felnőttkorban megélhető különféle intimitásokig, ami a baráti, párkapcsolati, szülői, terápiás és önmagunkkal megélhető intimitásokig terjed. Ezek dimenziói rendkívül gazdagok: érzelmi, intellektuális, spirituális, egzisztenciális, szexuális és olyan további rétegeket mutat meg, amire meglehet, hogy nem is gondoltunk. Hogy mit tartunk intimnek, azt meghatározza az eredeti családmodellünk, az egyéni alkatunk, de az adott társadalmi normák is, így sajnos nem minden esetben beszélhetünk valódi intimitásról. Létrejöhetnek sérült formái az intimitásnak, amelyek az intimitás látszatát nyújtják, de valójában pusztítanak. Olvashatunk gyászról, fájdalomról, tisztánlátásról, álmokról és mindarról, ami gúzsba köti, illetve felszabadítja az embert.
-
A mű egyszerre mozog a szakmai láttatás és a fiktív történetmesélés területein, és egyszerre mutatja a szeretet, őszinteség gyógyító erejét, s ezzel párhuzamosan a hazugság, árulás, kihasználás, álintimitás megjelenését és kínkeservét, ami hasadást okoz az egyénben és a kapcsolataiban egyaránt. Végigvezet az emberi létezés egészén, és segít közelebb kerülni az önmagunkkal való intimitáshoz, a hamis szerepektől való tisztuláshoz, amin keresztül a világ is közelebb jöhet, őszintébben és valóságosan, egészen a visszatalálásig a saját legcsupaszabb önmagunkhoz, a létezés öröméhez és szabadságához.
Bridget Collins:
A pőre fény
Gótikus szépirodalmi remek: idegborzoló történet az ősi sötétségről és egy szerelemről, amely legyőzi a társadalmi kötöttségeket
Haltingtont, ezt a sussexi települést egy ősrégi, földbe vésett rajzolat őrzi, amelyet a helybeliek egyszerűen az Arcnak hívnak. Még abban az időben vésték a fehér sziklába, amikor babonák és hiedelmek irányították az emberek életét – amikor még mindenki félt az ismeretlentől, az árnyaktól.
Évszázadokon keresztül az volt a szokás, hogy Bone-ék gondozzák az Arcot. De most, hogy a Nagy Háború még ezen az eldugott településen is megtizedelte a népességet, a sziklába vésett Arcot benőtte a gaz, elhanyagoltan áll a helyén.
-
A kunyhóba, amelyben azelőtt Bone-ék éltek, Kit, a rejtélyes kívülálló költözik be, akinek androgün külseje, bohém életvitele felkelti a falubeliek gyanakvását. Az általános rosszallással dacolva Florence, a tiszteletes feleségének húga megmagyarázhatatlan okból vonzódni kezd az idegenhez. Florence-nek ezekben a sötét időkben a kettejük közt szövődő ismeretség jelenti a fényt.
De az Arcnak is megvan a maga akarata, és a jelek szerint Florence és Kit útban vannak ennek az akaratnak.
Csepelyi Adrienn:
Nagymamám magyaráz
Nagyanyáink mondatai szívünkbe vannak hímezve. Néha fájnak, mint a tűszúrás, néha olyan mélységeket nyitnak meg bennünk, amelyeket addig fel sem fedeztünk, néha pedig úgy tudnak megnevettetni, mint semmi más. Egy biztos: mindenképpen megtanítanak az élet hétköznapi dobbanásaira, rezdüléseire. Csepelyi Adrienn új kötete úgy működik, mint egy időkapszula: maroknyi, de több generációnyi örömet, fájdalmat, terhet és könnyűséget mutat meg a múltunkból. Az élet minden súlyát és tarkaságát.
-
A nyelvjárásgyűjtéssel, hangfelvételek alapján készült szövegeket olvasva szinte halljuk a szatmári idősek hangsúlyát, mikor nevetik el magukat, és mikor bicsaklik meg a hangjuk érzelmeik hatására. Ez a kötet abban segíthet, hogy tanuljuk meg saját gyökereinket (lelki tájszólásunkat) ne szégyennel nézni, hanem megszeretni és visszanyúlni hozzájuk, illetve, hogy megértsük az idősebb generációk traumáit, örömeit, és azt, hogy miért különbözünk ennyire – s közben miért csinálunk mégis olyan sok mindent ugyanúgy, mint ők.
Tommy Wieringa:
Nirvána
Hugo a hatalom és a pénz bűvöletében élő családjának fekete báránya. Míg ikertestvére – szüleik megelégedésére – az üzleti életben találta meg magát, ő korán a művészet felé fordult. Már ismert festő, amikor elhagyja élete nagy szerelme – a váratlan csapás válságba sodorja Hugót, amivel a múlttal való szembenézésen keresztül próbál megküzdeni: fölkeresi gyermekkora helyszíneit, meglátogatja egykori, immár beteg nevelőnőjét, és nagyapja eltagadott náci múltját kezdi kutatni.
-
Bár Willem Adema a családi emlékezet szerint egy ponton szembefordult a nácikkal, és a háború után elkerülte a felelősségre vonást, Hugo ennek ellentmondó dokumentumokat talál, ráadásul nagyapja elveszett háborús naplója is előkerül. De segíthetnek-e vajon emberi és művészi válságának megoldásában az ország leggazdagabb nácijának korabeli feljegyzései?
Tommy Wieringa nagyszabású regénye művészet és politika, kapitalizmus és humanizmus labirintusa, amelyben a választott irány drasztikusan különböző világokhoz vezet. Csak rajtunk áll, melyik felé indulunk el.
Lisa Ridzén:
Darvak vonulása
Bo eseménytelen mindennapjaiban egyedül a házi gondozók jövés-menése jelent némi változatosságot. A teste szép lassan cserben hagyja, a keze már olyan gyenge, hogy a befőttesüveget sem tudja kinyitni, amelyben az idősotthonban élő, demens felesége kendőjét őrzi, hogy ne felejtse el az illatát. Szerencsére ott van neki az imádott kutyája, Sixten, így aztán mégsem teljesen magányos.
Azonban egyre fogy az ideje, hogy megoldja a megoldhatatlannak tűnő problémáját, és rendezze a fiához, Hanshoz fűződő viszonyát. Hansnak meggyőződése, hogy Sixtennek jobb helye lenne egy családnál, ahol megfelelőbben gondoskodnak róla, mint ahogy idős édesapja tud. A kutya elvesztésének gondolata felkavarja Bót, és azon kezd töprengeni, hogyan élte le az életét, milyen gyerek, férj és apa volt. A halálra készülő férfi lelki tusát vív az emlékeivel, és a végsőkig küzd azért, hogy megőrizze a méltóságát és az élete irányítását.
-
Lisa Ridzén készülő doktori disszertációjának témája a férfiasság és az érzelmek kapcsolata Svédország északi részének vidéki közösségeiben, ahol maga is felnőtt, és jelenleg is él. A regény ötletét azok a feljegyzések adták, amelyeket az élete vége felé közeledő nagyapja gondozói juttattak el a családjához.
Édouard Louis:
Monique szökése
A történet, amelyet elmesélek, nem a menekülés dicsérete. Már előre hallom: Be szép is a menekülés! Milyen bátor asszony!
De ez tévedés.
Mert ez önmagában nem elegendő.
Miközben olvassák ezt a történetet, gondoljanak arra is: Miért van az, hogy egyeseknek menekülniük kell, míg másoknak nem?
-
Miért kell egyeseknek mindig futniuk, miközben mások nyugodtan alhatnak?
Miért kell egyeseknek mindig harcolniuk, miközben mások könnyedén hasznot húzhatnak embertársaikból?Gondoljanak arra is:
Hány kudarc jut egyetlen sikeres menekülésre?
És vajon hány életet kell feláldozni minden megmentett életért?
Farkas Flóra:
A test, amiben lakik valaki
Sokan hiszik, hogy aki másokat kísér, az már túl van mindenen. Elvégre egy segítő élete nem lehet rosszabb, mint az ügyfélé. Vagy mégis?
Flóra, az elismert coach, az élet minden területén megfelelni próbáló, szorgalmas fiatal nő egy napon – minden igyekezete ellenére – a műtőasztalon találja magát. Egy ártatlannak ígérkező bőrgyógyászati rutinbeavatkozásból orvosi gondatlanságból elkövetett kaszabolás válik – lavinát indítva el a nő életében. Súlyosbodó endometriózisa következményeként Flóra kénytelen átértékelni mindent, amiben korábban hitt, és a magyar egészségügy mellett szembe kell néznie saját és női felmenői traumáival, a szüleihez és a hivatásához való viszonyával, valamint az anyasággal kapcsolatos érzéseivel is.
-
Mintha egy fióknak szánt, titkos naplót olvasnánk: Farkas Flóra húsba vágó őszinteséggel osztja meg saját történetét, miközben bepillanthatunk segítői szakmájának kulisszái mögé is. A regényből egyszerre árad megértő bölcsesség és fanyar humor: egy olyan derű, amit csak azok birtokolnak, akik már hosszú és nehéz utat tettek meg sikeresen – de nem ámítják magukat azzal, hogy célba értek volna.
Olga Tokarczuk:
Empuszion
Az 1913-as év őszén fiatal férfi érkezik a német hegyek közé, hogy egy eldugott szanatóriumban keressen gyógyulást tüdőbajára. A magas fenyők és ködbe vesző csúcsok között azonban különös, nyugtalanító dolgok történnek. A hely lakói titokzatos beszélgetéseket folytatnak, a természet pedig mintha figyelné és próbára tenné az érkezőt. A napfény mögött árnyak lapulnak, a békésnek látszó környezet lassan hátborzongató kulisszává válik, ahol a természet többé nem menedék, hanem fenyegetés.
A Nobel-díjas Olga Tokarczuk mesterien szövi egybe a pszichológiai feszültséget, a mitikus motívumokat és a gótikus horrort, miközben remek humorral ábrázolja magasröptű filozófiai vitákat folytató szereplőit.
Claire Keegan kiemelkedő tehetség, korunk egyik legfontosabb történetmondója. A regényből készült film rangos díjak sorát nyerte el.
Írország, vidék, forró nyár. Az apa a rokonok farmjára viszi a lányát, és nem mondja meg neki, mikor jön érte. A lány jól érzi magát Kinselláéknál, melegséget, törődést tapasztal, amit eddig nem ismert. De valamiről nem beszélnek ebben a tiszta, rendes házban.
Mi lesz vele, ha véget ér a nyár?
Pápay Eszter:
Az illatos violák sötétben is nyílnak
“Talán lehetne egy nőt másképp is szeretni, mint ahogyan én szeretek. Olyan elragadtatással és szenvedélyességgel, ahogyan az ikonikus, nagy kasszasikereket hozó filmekben látni, és ahogyan minden mást is érdemes ezen a világon: életre-halálra.” Kass Gergely – a történet főhőse és egyben krónikása – a legbizalmasabb és legemberibb dilemmáit osztja meg egy sorsfordító esztendő feledhetetlen tapasztalásai nyomán. A kötet sajátos módon ötvözi egy családregény, egy racionalitásában is romantikus párkapcsolati elbeszélés és egy füveskönyv elemeit, hogy közben egészen diszkréten és érzékletesen szembesítsen az emberi létezés misztériumaival.
-
Látszólag az engesztelődés folyamatát követhetjük végig, valójában azonban annak lehetünk szemtanúi – és egyazon pillanatban átélői is –, hogy egy ember szembetalálkozik a saját lelkével, és a hátköznapi sodródásból és vegetálásból visszatalál a nagybetűs Életbe.
Családi sors, elhallgatások, szembesülések, szerelem – mindez kézzelfogható valósággá válik a regény lapjain, Pápay Eszter áttetsző, érzelmeket átadni képes stílusa pedig biztosíték arra, hogy az olvasót is átjárja a felszabadulás érzése.
„’És bocsásd meg az igényeimet’ – így kell az emberekhez imádkozni” – írja Nietzsche. És valóban: Az illatos violák sötétben is nyílnak olyan, mint egy hosszan kitartott imádság.
Jo Nesbø:
Minnesota
Vannak városrészek, ahol könnyebb meghalni, mint élni. Jordan lepusztult toronyházai között a bandák uralják az utcákat, a drog és az erőszak a mindennapok része. Amikor egy fegyverkereskedőre rálőnek a háza előtt, az már szinte inkább tűnik igazságszolgáltatásnak, mint bűnnek. A rendőrség mindenesetre üldözőbe veszi a mesterlövészt, akinek személyazonosságát hamar sikerül megállapítani: egy sokszoros gyilkos egykori bandatagról van szó, akinek a nevét mindenki ismeri és féli, ám akit ennek ellenére szinte lehetetlennek tűnik elkapni.
-
Bob Oz, a megkeseredett nyomozó azonban szagot fog, és az sem tántorítja el, hogy nem ő kapja az ügyet, sőt az sem, hogy végül felfüggesztik. Közben a magányos elkövető újabb áldozatokat szed, Bob pedig a nyomában lohol, mert ösztönösen érzi, hogy nem átlagos üggyel van dolga, és mert valami olyasmit idéz fel benne, amit inkább szeretne elfelejteni.
A Minnesota kemény, önálló thriller, amely egyszerre szól az emberi természet összetettségéről és a fegyverlobbi markában vergődő Amerikáról.
Finy Petra:
Kistigris
Milyen egy igazi anyatigris? Vajon tényleg van a Balatonban krokodil? Mit tehet egy kórház onkológiai osztályán egy vezérszurkoló? Miért fontos párválasztásnál, hogy a másik feláll-e a lelátón már félpályánál szurkoláskor? Mi a teendő, ha egy elefánt nem tudja abbahagyni a sírást? Mit csináljunk, ha beszorulunk a vízibiciklibe, vagy Latinovits Zoltánnal és Ruttkai Évával találkozunk? Hogyan lehet a zsebünkbe rejteni a hullócsillagokat, és miként lehet levágni a füvet, ami mindig visszanő, sőt virágos mezőként burjánzik másnapra?
-
Ahogy a szerelemnek, úgy a szeretetnek is megvannak a saját démonai. A magányban, a gyűlöletben, a gyászban vagy a közönyben elárvult szív bizony gyönyörű szörnyetegeket képes alkotni magának. De a boldogság bestiáriumában sem lakozik sokkal kevesebb furcsa lény.
Finy Petra novelláskötete mágikus abszurditással mutatja be, hogyan tudnak saját érzelmeink csapdát állítani nekünk ebben a mindig mohó dzsungelben, amit életnek nevezünk.
Kapinya Viktória:
Hagyaték extrákkal
A Németországban élő Anna világa összeomlik, amikor végső búcsút kell vennie szerelmétől, a nála több mint harminc évvel idősebb Karltól. Miközben édesanyja, Márta és barátnője, Dina támogatásával szembenéz a gyásszal, a Szegedről származó nőnek nemcsak a párja után maradt káoszt kell felszámolnia, de némi extra bonyodalmat is kap a nyakába. Karl ugyanis hiába adta be halála előtt a válókeresetet, az megkésve ért oda feleségéhez, a hetvenes Paulához, így a nő a végrendelet ellenére kiveheti a maga részét a „közös kasszából". A pénzügyi és jogi hercehurca tetejébe az exfeleség bejelenti, hogy élni kíván a néhai férje nevén lévő ház lakhatási jogával, és mivel épp nincs hová mennie, beköltözik a fiatal nőhöz.
-
Paula érkeztével megkezdődik a hajsza: a hagyatékkal együtt megöröklik Karl bizarr ismerősi körét, meg kell küzdeniük a német nő szenvedélybeteg fiával, a szegedi szülők idilljének a fejre állásával, Paula titkos kalandjaival, egy spanyol tánctanár, valamint egy veszélyes alak felbukkanásával is, amivel párhuzamosan egymás szándékos ellehetetlenítésén is munkálkodnak. Vajon kerül-e méreg valamelyikük kávéjába a hagyatéki tárgyalásig, vagy csak ártatlan párbaj az övék?
Kapinya Viktória regénye megtörtént eseményeken alapszik, hisz az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, még ha sokszor abszurdnak tűnik is a végeredmény. A vágtató történetben négy különböző női sorsba nyerünk betekintést, miközben a gyász véget nem érőnek tűnő hullámvasútján ülve ráébredünk: mégis van remény az itt maradtak számára a halál után, ha nem temetjük el magunkban örökre a humorunkat is.
